2011. október 11.-én került sor erre a kirándulásra, melynek elsődleges úti célja a szarvasi szlovák óvodát, általános iskolát, gimnáziumot és kollégiumot magába foglaló intézmény volt.
Őszintén szólva első hallásra kicsit megijedtünk, hiszen Szarvas és a mi falunk között óriási a távolság, s féltünk hogyan viselik majd óvodásaink az utazást. Oda – vissza, megállásokkal közel 8 órát töltöttünk utazással, amit a gyerekek meglehetősen jól viseltek, sőt már ez idő alatt is számtalan élménnyel gazdagodtak. /a közlekedési jelzőlámpák megfigyelése, a folyók felett való átkelés, utijátékok, szlovák dalok stb./
Reggel 8 óra előtt tudtunk elindulni. Utunkat csak két alkalommal szakítottuk meg, így majdnem harangszóra értünk le Szarvasra. Az iskola igazgatónője fogadott bennünket, majd hamarosan csatlakozott hozzá az óvoda vezetője is. Pogácsával üdítőkkel vendégeltek meg bennünket. A vendéglátó óvoda nagycsoportosai szlovák műsorral kedveskedtek nekünk, majd a dengelegi ovisok is eljátszották legkedvesebb szlovák dalos játékaikat. Mivel időnk szűkre volt szabva, mindent nem láthattunk, csak az intézmény óvodai, illetve alsó tagozatos részét. Eközben volt lehetőségünk arra is, hogy tapasztalatokat cseréljünk mi felnőttek, és híreket adjunk, beszéljünk Egyházasdengelegről is. Az itthonról vitt ajándékaink is ezt a célt szolgálták. Ezt követően leültünk ebédelni.
A gyerekek reakcióiból nem nagyon tudjuk lemérni milyen nyomot hagyott bennük ez a látogatás, de a vendéglátók szeretete szíveslátása bizonyára átsugárzott a legkisebbek felé is. Van néhány hely az országban, melyeket a hazai szlovákság „fellegvárának” tekinthetünk. Most lehetőségünk volt betekinteni egy ilyenbe. Mi felnőttek gyermeki ámulattal néztük ezt a minta intézményt, s keserűen tapasztaltuk újra hátrányos helyzetű mivoltunkat. Bár számomra ez igazolja azt is, hogy mennyire szükség van az ilyen alkalmakra, hogy gyermekeink kicsit kiléphessenek megszokott környezetükből, kitekintsenek a világ felé, szélesedjék látókörük. S talán ezek az élmények elraktározódnak emlékeikben is.
Az iskolalátogatást követően, egy jó kis séta után sétahajózhattunk a Kőrös egyik holt ágán, majd indultunk haza. Bár arra számítottunk, hogy a hazafelé jövő utat majd végigalusszák a kicsik, ezzel ellentétben vidám csevegésekkel, nevetgélésekkel telt az idő.
Végezetül szeretném megköszönni a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat, s élményekkel gazdagították óvodásainkat. Remélem, hogy bimbózó kapcsolatunk a szarvasi óvodával a jövőben még inkább kiteljesedhet.
Egyházasdengeleg, 2011. október 16. Liptai Lászlóné
